Krisz Rudolf : Fény

Fény, tőled létezem én
Ne hagyj egyedül vétkeim kereszttüzén.
Fény, tőled létezem én
Olyan végtelen mélya sötétben a tér
S ha egyedül ér.

Nem érsz el többé már
Ne add fel, érj hozzám
A sötétben köddé vált a fény.

Olyan hideg az éj
Te vagy nekem a fény

Tőled létezem én
Ne hagyj egyedül vétkeim kereszttüzén.

Ne félj, jó barátom a szél
Nem oltja el többé,
S nem folytja már köddé a tüzet a szél.

Nem érsz el többé már
Ne add fel, érj hozzám
A sötétben köddé vált a fény.

Olyan hideg az éj
Te vagy nekem a fény

Tőled létezem én
Ne hagyj egyedül vétkeim kereszttüzén.